vízió

Budakalász magja – építészeti ötletpályázat

„lassan-lassan minden elfeledségbe megy”

elfeledés, (el-feledés) ösz. fn. 1) Valaminek az emlékező tehetségből elszalasztása. 2) Bizonyos ügyességből kitanulás.
elfeledség, (el-feledség) ösz. fn. 1) Az emlékező tehetség hibája, midőn a történtekre vissza nem emlékezik. 2) A történt dolognak azon állapotja, melynélfogva emléke ki van veszve. Lassan-lassan minden elfeledségbe megy.
(Czuczor Gergely és Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, 1862.)

A Berdó-domb északi nyúlványán, a Kálvária-dombon 2011-ben régészek egy Árpád-kori templomot találtak: a teljes elfeledésből Budakalász szakrális magját, múltját hoztak felszínre. A templom a 13. században nyerte el végső formáját, majd a török uralom kezdetén jelentősen károsodott. Bár a visszatelepülő őslakosok és szerbek helyreállították, a sérült templom, mely valaha a települést szervezte, néhány generáció alatt végleg rommá vált. Az épület kövei beépültek a környező házakba, az emberi emlékezetből pedig az évszázadok alatt lassan a település valaha volt szakrális központjának léte is eltűnt.
Hogy lehet, hogy nagyszüleink még ebbe a templomba jártak, unokáink pedig már nem tudnak arról, hogy itt egykor templom állt? Hogy tűnik el egy település szakrális központja a kollektív emlékezetből? Különösen érdekes ma ezen gondolkodni, amikor úgy tűnik, hogy az internettel már soha többé nem fog semmi feledésbe merülni, még akkor sem, ha kifejezetten azt szeretnénk. Ezek a kérdések foglalkoztatnak minket a romok felett üldögélve, a város morajlását hallgatva, háttérben a Pilis, Visegrádi-hegység és a távoli Naszály sziluettjével.
Hogyan tudunk megidézni egy templomot úgy, hogy nem építjük vissza?

„az emlékezés tehát cselekvést jelent”

emlék, (em-l-ék, l. eml, elvont törzs); fn. tt. emlék-ět. 1) Lelki tehetség, mely az annak előtte észrevett, észlelt tárgyakat a gondolatban visszaidézi, a múltból kiemeli s a feledéstől megóvja; másképp emlékezet. 2) Jel, tárgy, mely valamire emlékeztet.
emlékerő, (emlék-erő) ösz. fn. Az emberi lélek azon tehetsége, melynél fogva az észrevett tárgyakat fölfogja, megtartja s visszaidézi.
_emlékězés, (em-l-ék-ěz-és, l. eml, elvont törzs); fn. tt. emlékezés-t, tb. ~ěk. Az emlékerőnek azon működése, melynélfogva az egykor észrevett tárgyakat, úgy, mint akkor voltak, visszaidézi. Az emlékezés tehát cselekvést jelent, s különbözik az emlékezettől.
(Czuczor Gergely és Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, 1862.)

35 fényes, az egykor itt állt templom tömegéből kihasított acéloszlop mutatja meg a város messzi pontjáról nézőnek, az oszlopok közé sétálónak és a dombon üldögélőnek, a kilátásban gyönyörködőnek, mi állt itt valaha.
Az installáció minden pontból mást mutat, arra késztet, hogy a dombra felérve is mozgásban maradjunk, hiszen a szobor együtt mozog velünk. Van azonban két nevezetes nézőpont, ahol érdemes elidőzni: az egyikből - "elfeledés" – csak 17 vékony oszlop látszik, a lehető legtöbbet meghagyva Budakalász és a Dunakanyar fenséges hegyeinek látványából. A másik nézőpontból – "emlékezés" – pedig úgy zár össze a 27 látszó oszlop, hogy nem látunk át köztük: összeáll a templomsziluett, épp a Kálvária-lépcső tetejére felérő látogató szeme előtt.

„a koncepció elemei”

I. AZ ÚT

1. A pincesor helyreállítása
Budakalászon a szőlőtermesztésnek, borkészítésnek ősi hagyományai vannak, a város legrégibb hagyományőrző programja a Szüreti felvonulás. Azonban a Kálvária-domb évszázados pincéinek elpusztulásával lassan ez is feledésbe merül. A Kálvária utca a város egyik legvarázslatosabb utcája, ahol az utca első pincéinek helyreállításával egy jó kezdeményezés indult, melyet érdemes lenne folytatni. A templomrom egyik gyalogos megközelítési útvonalaként a rendezetlen domboldali házak helyett a javasoljuk a romos pincék helyreállítását, és a Kálvária utca borutcaként való felélesztését.

2. A kálvária stációi
A város régi álma a 14 stáció felállítása a Kálvária-lépcsőn. Fényes acél-lapok a stációk is, melyekre szobrászművész készíti el a bronz domborműveket. A Kálvária Pince elől útnak indulva lépcsőn tesszük meg az utat a templomromig, a stációk mellett elhaladva fokozatosan elmélyülünk, a templom-szobor lassan feltárul és a 14. stációnál összeáll az egykori templom sziluettjévé. A megkomponált út, a mozgás és az idő dimenziója nagyon fontos elemévé válik a helynek és az élménynek.

3. A dombtetőn való közlekedés
Felérve a kőkeresztekhez még nem érkezünk meg, utunk folytatódik tovább a lassan emelkedő fal mellett kisebb vagy nagyobb ívben, a templomromot fokozatosan közelítjük meg. A hátulról, a Golgota utca felől autóval érkezők leparkolhatnak, majd gyalogosan, babakocsival vagy kerekesszékkel a látványra komponált térkövezett úton közelíthetik meg a templomot. A rendezvények kiszolgálása is ezen az úton történik.

II. A HELY

Miért különleges élmény itt lenni? Miért ezt a helyet választották az évszázadok során itt élő népek, magyarok, svábok, szerbek, bolgárok Budakalász magjának?

1. A templomrom építészeti jellé alakul
Az Árpád-kori templom tömegét felidéző, 35 acéloszlopból álló installáció messziről, a városból is látszik. Értelmezhetővé teszi, hogy milyen volt a Kálvária-domb, amikor a templom még állt, és általa a hely újra szakrális, kultikus és közösségi színtérré válik. A templomot nem állítja helyre, a kilátást a lehető legkevésbé takarja el, az oszlopok közé sétálva mégis megérthetjük, hogy mi állt itt régen és miért pont itt állt. Az acéloszlopokat meg lehet érinteni, fényes felületei visszatükrözik a környezetüket, mintegy felolvadva, eltűnve a tájban.

2. A kilátás
A hely talán legfontosabb mai értéke a Dunakanyar déli kapuját övező hegyek felemelő látványa. Ez a látvány továbbra megcsodálható a körívek mentén szerkesztett padokról és a domb templom mögötti lankáiról, melynek közepét sugárirányú lépcső szeli át. Itt akár 180 ember is helyet foglalhat egyszerre, de magányosan is el lehet mélyülni: itt található az "elfeledés" nézőpontja. Rendezvény esetén a padok theatronként szolgálnak, a hátteret a templom és a hegyek adják.

3. Kiszolgálóépület és burkolt felületek
Körívekből és sugarakból szerkesztett geometrikus elem, mely a földből lassan kiemelkedve körülöleli a templomot. A Kálvária lépcső felől érkezve egy íves fal kezd emelkedni, melynek betonfelületében grafikaként megjelennek a hely történetéről szóló információk. Középen lelátóvá alakul, majd föld alá bújtatott épület lesz belőle. A városból egyedül a Kálvária utcai pincesor felől látszik egy homlokzata, mely a régi pincék homlokzatát idézi. A dombtetőről nem látszik a dombba belesimuló épület, csak a szélén végigmenő burkolt gyalogút és a korlátok íve jelöli ki az épített elem határát. A zöldtetős épületben egy 120 m2-es többfelé osztható rendezvénytér található üveghomlokzattal és egy 30 m2-es mosdóblokk, előtte 20 m2 fedett-nyitott előtető, melyek a burkolt felületekkel együtt az itt tartandó rendezvényeket szolgálják.

4. Természet
A dombtetőn egyszerre a város közepén és természeti környezetben lehetünk: az illatok, a hangok, a távoli hegyek látványa nagyon fontos alkotói az összképnek. Az, hogy a helyet rendezvények kiszolgálásra alkalmassá tesszük, nem jelenti azt, hogy ne lehetne továbbra is csak úgy felsétálni és a tájat csodálni, hallgatni a várost és a madarak csicsergését, ahogy eddig is.

Elmélyülni és létezni, ahogy mindig is.