közép

Ammonitesz: koncepciónk a Váralja tér megújítására a Tata Szíve pályázaton

Közös főtér
Tatán egy egyértelmű főtér, Tóvároson egy térbe folyó főutca adja a hagyományos városközpontot, de az 1938-ban egyesített városnak nincs igazán közös főtere. Tervünk alapgondolata, hogy ez a terület funkcióját vesztett nem-helyből valódi, élő hellyé válhasson, a város közös főterévé, mely nem konkurál Tata és Tóváros meglévő, minden hagyományos városközponti réteggel rendelkező központjaival. A megújuló épületekkel együtt rugalmasan használható, közlekedéssel és kereskedelmi funkciókkal nem terhelt helyszínt hozunk létre, mely a város közösségét szimbolizálja.

Játékos sűrítmény
A tér újragondolásának alapkoncepcióját a tardosi vörös mészkőben rejtőző különleges lenyomatok, az ammoniteszek, illetve az Öreg-tó téli, leeresztett látványa inspirálták. A terület számtalan kisebb-nagyobb formát gyűjt magába, melyek egy része síkban, mások térben jelennek meg. Ezek a formák, motívumok a város építészeti részletei: felfedezésük játékra hív és közelebb hoz, minden generáció, az itt élők és a turisták számára egyaránt izgalmas, játékos helyzetet teremt. Ez a formagyűjtemény tartalmilag összegyűjti és illusztrálja a város gazdag történeti készletét, a műemlékektől a malmokon át a tér két épülete által reprezentált minőségi modern építészetig.
A téri játék nem útikalauz, inkább egy katalógus, egy olyan gyűjtemény, mely önmagában hordozza évszázadok rétegeit. Célja nem az edukáció, a tiszteletteli távolságból személés, sokkal inkább ezen részletek és történelmi rétegek életre keltése, mindenki számára hozzáférhetővé, tapinthatóvá tétele. Ezek a megbújó, felfedezésre váró részletek éppen úgy jelennek meg a burkolatban, néhol kiemelve, néhol alig azonosíthatóan, mint ahogy télen, a leeresztett Öreg-tó fenekén előbújó kövek, alakzatok is előtűnnek. A konkrét építészeti elemek letisztítva absztrakt formává alakulnak, így épülnek be a tér architektúrájába.

Összefolyás
A mészkő burkolat két színnel indul a két városrész irányából, a téren finoman keveredik, a város egyesülését jelképezve. Ennek inspirációját a folyók összefolyásánál tapasztalható színkeveredés adja. Ha egyenként nézzük, minden egyes térkőelemről megmondható, hogy világosabb vagy sötétebb, ahogy a tataiak is számontartják, hogy Tata vagy Tóváros területén élnek, összességük mégis egységes képet alkot.

A téren létrejövő új funkciók
A tér kialakításánál a funkciók és a megidézett formák szabadon keverednek. Az alapmotívumok térben játszótérként, megállóként, pad-installációként is megjelenhetnek. Egyes helyeken egyszerű burkolati elemek, máshol a növénykazettákat, a kerékpárutat vagy vízfelületet jelölnek ki. A téren két játszófelület is megtalálható, melyek kialakítása a hagyományostól eltérő. A szoborszerű mászóeszközökkel, burkolatba süllyesztett trambulinelemekkel, homok- és folyami kavicsfelületekkel, vizes egységekkel egyszerre működnek játszótérként és élénk színű tereptárgyként.

A múlt és a jelen rétegei
A Váralja területe különböző építészeti és történeti korszakok találkozási pontja: a terv célja, hogy ezt a történeti környezetet és rétegzettséget beépítse és visszatükrözze, ugyanakkor elkerülje a didaktikus megoldásokat. A tér kialakítása egy olyan kortárs beavatkozás, mely felismeri, tisztelettel kezeli gazdag történeti környezetét és reflektál arra.

Funkcionális kapcsolatok: élő városszövet
A tér központi gondolata a kulturális és szabadidős funkció, melynek történeti rétegét maga a vár, az ökológiai rétegét a várárokban kialakuló park, kortárs rétegét elsősorban a szabadidőközpont, illetve az agora szabadon használható rendezvénytere képviseli, amely a turisztikai funkciókat is hordozza. Mindez nagy rugalmasságot igényel, hiszen 2-300 főtől akár többezres létszámú rendezvényekig kell működnie, a koncertektől és fesztiváloktól a vásárokon át egészen a sportversenyekig. A gépjárműközlekedés – a rendezvények időszaki logisztikáját kivéve – eltűnik: szabad, bejárható és biztonságos gyalogos terület jön létre. A tó körüli biciklizésben ma szűkületet képez a vár területe, ezért a tér vár felőli szélén jól lehatárolt kerékpárút épül. A város jól bejárható kerékpárral, így a turizmus számára a kerékpár, esetleg más mikromobilitási eszközök kölcsönzése alapszükséglet.

Rugalmas térhasználat
Az új tér egy szabad és hozzáférhető terület, amely akkor is otthonos, amikor kevesen tartózkodnak itt, vagy éppen csak átbicikliznek, átsietnek rajta a város lakói. Lényeges szempont, hogy sokféle rendezvényt lehessen elhelyezni a futóversenytől a vásárokon át egészen a fesztiválokig és koncertekig. Itt nincsenek szűkre szabott, meghatározott formai korlátok, kijelölt közlekedési irányok: a tér nincs túldefiniálva. A tér padjai nem adnak meg rögzített ülésmódot, a gyermekek játszóterei hasonlóan egyszerűek, tiszta architektonikus formáik felfedezésre ösztönöznek. A burkolt és a zöldfelületek egymásba folyó, véletlenszerűnek ható foltjai egyszerre jól átgondolt, de spontánnak tűnő teret hoznak létre. A zöldfelületi koncepció változatos kép kialakítására épül, a várárokban létesülő gyalogos ösvény növényzete biodiverz zöldfelületekből áll.

A várárok megnyitása
A várárok átmenetet képez a városi tér és a természetes vízfelület, az Öreg- tó között. Bemutatását egy víz felett végigfolyó, kalandos, de akadálymentes útvonal teszi lehetővé, mely a híd alatt is átvezet. Jó turisztikai lehetőséget jelent, hogy itt be lehet mutatni az Öreg-tavi halakat és halgazdálkodást, és egyfajta kedvcsinálóként kapcsolódik a közeli Fényes tanösvényhez is. A várfalhoz közel lépve új perspektívából érzékelhetjük igazán annak tekintélyes méretét. Az ammonitesz-elemek a vízben is megjelennek, padokkal ellátott stégeket, a madarak számára napozóhelyeket hozva létre. A várárok mindenki számára hozzáférhetővé válásával ez a terület mai zártságból egy átjárható hellyé válik. A régi hídfőt megidéző, várárokba levezető lépcsős terület a vízi színpaddal egy kis méretű, izgalmas rendezvényhelyszínt képez és határozott tengelyével beköti a várárkot a tér struktúrájába.

A két épület felújítási alapelvei
A két, 1969-1978 között készült épület koruk kiemelkedő reprezentálói. A kor stílusjegyeit éppúgy magukon viselik, mint az akkori építőipari technológiák következményeit. Az épületek kiváló építészeti minőségéből és a tervezett új funkciók jó illeszkedéséből a minimális beavatkozás elve következik. Mindezt a korszerű fenntarthatósági és üzemeltetési szempontok szerinti felújítás egészíti ki, beleérve a hőszigetelést, nyílászárók minőségi cseréjét és a korszerű gépészeti rendszerek beépítését. Cél, hogy a város lakói felfrissült, szerethető épületeket vehessenek újra birtokukba a felújítás után, melyek mind ökológiai, mind ökonómiai értelemben fenntarthatóan üzemeltethetőek. Az épületek földszintjei megnyílnak a tér irányába, így a vár architektúráját idéző korábbi, erős zártságuk oldódik.

A szabadidőközpont
Az épület működése az alapvető változások mellett a funkciók jó részét megőrzi, a színházterem és a kapcsolódó kiszolgálóterek a szükséges belsőépítészeti és gépészeti korszerűsítés mellett a mai formájukban működnek tovább. Az épület megőrzi külső formáját, a cél, hogy a szükséges burkolatok cseréjével az eredeti tervezői gondolathoz illeszkedő módon szülessen újjá az épület. Az egyik legfontosabb változás, hogy a földszintet ma teljesen lezáró, várfal jellegű kiképzés oldódik: legyen ok arra, hogy közel menjünk az épülethez. Az új, íves lépcsőtömb központi szerepet kap: a kiegészítő mobilfalakkal és akusztikai függönyökkel együtt nézőtéri funkcióra is alkalmassá válik. Az így kialakuló új, multifunkcionális rendezvénytér a földszinten a mai átriumot is magába foglaló, centrális pozícióban helyezkedik el, mely a kapcsolódó helyiségekkel összenyitható és egy lazán definiált, rugalmasan használható közösségi területté alakul.

A diákszálló épülete
Az elmúlt évtizedben fokozatosan funkcióját vesztő épület használata jelentősen átalakul, a jövőben egyszerre több feladatot is ellát majd: szálláshely és irodaház lesz. A legfontosabb változás, hogy az épület földszintje közvetlenül összekapcsolódik a térrel, az étterem és a galéria az emelet magasságú üvegfalak révén az utca részévé válik. Az épület délkeleti, tér felőli oldalán egy új, másodlagos homlokzati réteget kap. Az előépítés a szálló részén szobánkénti teraszokkal támogatja az új funkciót, és egyúttal a ház árnyékolásában fontos szerephez jut. Az új teraszok nyitható, függönyszerűen széthúzható fémháló borításúak, a ház a használattól függően mindig más képet mutat, szinte élővé válik és az áttört felület íves formavilágának köszönhetően a szigorúan szerkesztett, funkcionális épület barátságossá válik.