közép

A kultúra szigetvilága

A TERMÉSZET ÉS A KULTÚRA SZINERGIÁJA

Turku sűrű, emberi történelem által rajzolt szövete a város nyugati szélén találkozik a világ legszebb szigetvilágával, egy egyedülálló, varázslatos természeti csodával. Ez a változatos természetes táj és az emberi elme által alkotott környezet összeolvadása. Turku Finnország legrégebbi városa, egykori fővárosa, tele kulturális terekkel és épületekkel, történelemmel, tengerészeti múlttal és jelennel, élő kortárs művészettel és urbánus pezsgéssel. Az ipari-hajózási területek helyén kivirágzó új Linnanniemi művésznegyed létrehozásának célja egyrészt az új lakó- és munkahelyek kialakítása, másrészt a forgalmas kompkikötő bekapcsolása a városba jólműködő közösségi közlekedéssel. Harmadrészt pedig az ország legrégebbi, jelenleg városszéli vár környezetének integrálása a város működésébe és kulturális vérkeringésébe, a múlt és a jövő összekapcsolása.

HELYSZÍN, IRÁNYOK ÉS VÁROSSZÖVET

A két világ találkozása valósul meg a tervezési területen is, hiszen az új múzeum a tenger, a Linnanpuisto park folyóig történő meghosszabbításával kialakuló hatalmas zöldfelület és az új, sűrű városnegyed határán fekszik. Az épületnek nincs egy határozottan kijelölhető fő homlokzata, irányultsága, hanem három egyenrangú feltárási útvonala van. A múzeum a park, a belváros és az új városnegyed irányából is integrálódik Turku gyalogos és kerékpáros úthálózatába, emellett szárazföldi és vízi közösségi közlekedéssel is megközelíthető. A keleti irány a vár és a park látványa miatt, a déli pedig a tenger és a város látványa miatt különösen fontos. Ezen a minden irányból elérhető csomósodási ponton egyesül a természet és a kultúra, a régi és az új, az élő és az élettelen, a rendezetlen és a rendezett, a lágy és a kemény, az ösztönös és a gyakorlatias, a történelem és a jövő.

AZ ÉPÜLET KONCEPCIÓJA: A KULTÚRA SZIGETVILÁGA

Koncepciónk lényege az, hogy az új múzeumépületen belül történik a két struktúra összeolvadása. A történelem, a művészet, a tudásmegosztás, élmények és a kikapcsolódás terei kis szigeteket alkotva összesűrűsödnek Turku új művésznegyedében. A köztér, a természet és a közösségi élet akadálytalanul befolyik a szigetek közé, az épületben és az épület mellett elhelyezkedő funkcionális egységek közé. A beltérré alakult kültér, a lobby nem csupán egy közlekedő, hanem találkozások színtere, egy fedett köztér, ahol nem csak formális programokon lehet részt venni, hanem egyszerűen jó időt eltölteni. Az új múzeumépület a hagyományos kulturális terek újraértelmezése: túlmutat a múzeumi használaton, az egyirányú kulturális fogyasztáson és a közösségi, kétirányú használatra helyezi át a hangsúlyt. A múzeumi tér a városi tér egy darabja, egy különleges szigetvilága.

AZ ÉPÜLET MEGFORMÁLÁSA ÉS HOMLOKZATA

Az épület formavilága a természet és az emberi kultúra elválaszthatatlanságát szimbolizálja: a lágy, természetes, ösztönös ívek egységbe forrnak a szigorú, racionális merőlegesekkel és e találkozásból téri és használati szinergia jön létre. A földszint szabadon átjárható, nyitott, hívogató: teraszokkal, lépcsőkkel, rámpákkal, ücsörgőkkel, zöldfelületekkel kapcsolódik a környezetéhez. A kint és bent határa elmosódik: a burkolatok, biodiverz zöldfelületek befolynak az épületbe, a múzeumi és az ahhoz kapcsolódó tevékenységek pedig kifolynak az épületből. Szinte csak átlátszó, természetes vonalakkal hullámzó üvegfelületek választják el egymástól a külteret és a belteret, melyek mentén átmeneti, fedett-nyitott terek sorakoznak.

Az épület zárt, fa lécburkolatos tömege fel van emelve a földszinti köztér fölé, sík felületei műalkotások vásznaként is szolgálhatnak. Messziről, a várpark és a tenger felől egy egyszerű, lebegő, hosszúkás, lapos hasáb forma látszik, egy elegáns tömeg, amely nem konkurál a vár történeti építészetével, hanem kiegészíti azt. Az épülethez közel érve azonban a homlokzati kihajtogatások miatt a párkányvonal megmozdul, hullámozni kezd. A megnyitások oldják a zárt homlokzatot és a kisléptékű városszövetbe illesztik az épületet. Emellett bepillantást biztosítanak az utcáról a múzeumi terekbe és kilátóteraszra, valamint a belső terekben izgalmas, a tengerre és a szigetvilágra, a várparkra, illetve az egész városra néző kilátópontokat jelölnek ki.

A két világ különbözik egymástól, azonban ahol a funkció megköveteli, ott az emeleti faburkolat leér a földig, összefogva az épület tömegét. A földszint nagyobb ívű hullámzása és az emeleti tömb kisebb kihajtogatásai és átlyukasztásai izgalmas fény-árnyék játékot eredményeznek: az egyenes vonalak íves árnyékai a két világ kapcsolatát még tovább erősítik.

A MÚZEUM MŰKÖDÉSE: FÖLDSZINT

A földszinti, dupla belmagasságú lobby nem egy hagyományos központi elosztótér, hanem inkább egy főutca elágazásokkal és teresedésekkel, gyorsabb áthaladásra és különböző tevékenységekre egyaránt alkalmas tér. A látogatók számára “nappaliként” működik, amelyben nyitvatartási időben tartalmas időt lehet tölteni minden kötöttség nélkül. Innen érhetőek el a különböző funkciók: információs pult, múzeum shop, kávézó, játszótér, étterem, 6 méter belmagasságú auditórium, multifunkciós tér, eseménytér, a kiszolgáló helyiségek tömbje, valamint innen vezet fel a felsőbb szintekre a széles, lelátóként, ülőfelületként is működő, felülről megvilágított ultramarin lépcső. Ezek a kisebb-nagyobb szigetek néhol kiegészülnek szabadon formált ülőbútorokkal és zöldfelületekkel. A lobby folytatódik az épületen kívül is: az étterem és a kávézó fedett teraszaként, szabadon használható ülőfelületekként, vagy a kültéri színpad fedett lelátójaként.

BELSŐ KÖZLEKEDŐRENDSZER

A lobbyból az emeletre vezető lépcső érkezéskor egy társalgóvá bővül, ahol lehet ücsörögni kilátással a tengerre, és innen érhető el a műhely és a partnerek helyiségei is. Ez a két kreatív helyszín rugalmasan használható, többfelé osztható és vizuális kapcsolatban van a kétszintes lobbyval. A lépcső kék színe a padlóburkolatban és a felső emeleti korlátban folytatódik, majd falgrafikában ér véget, egyértelmű tájékozódást nyújtva a múzeumlátogatónak. A kék színnek kommunikációs jelentősége van, ezért az épület több pontján és az épület körül is megjelenik, a bejáratok körül a padlóburkolati jelölésekben, beltéri és kültéri bútorelemeken.

Az első emelet kiszolgálóterei közt kapott helyet a múzeum irodája a hozzá tartozó helyiségekkel. A partnerek helyiségei a múzeum zárva tartásakor is elérhetőek az északkeleti lépcsőn, az északnyugati lépcsőt pedig a múzeumi munkatársak használják, ez a két képcső menekülőlépcsőként is szolgál. Két lift szolgálja a látogatókat, egy lift a partnereket és a múzeum munkatársait, valamit egy központi elhelyezésű teherlift a múzeumi tereket.

KIÁLLÍTÓTEREK

Az emeleti lobby teréből érhető el a két kiállítótér és a kilátóterasz. A kiszolgálóhelyiségek központi elhelyezkedése biztosítja a terek egymástól független működését. A kiállítóterek nagy, egybefüggő terek álpadlóval, melyek maximális rugalmassággal használhatóak with easy-to-move wall elements. Természetes fényt a kihajtogatott, teljes magasságú ablakokon és a felülvilágítókon keresztül kapnak, melyek mindegyike sötétíthető. A felülvilágítók közül néhány egészen a földszinti lobbyig vezeti le a fényt, a nyugati oldalon pedig, ahol a szabályozás engedi, néhányuk magasabb, izgalmas téri hatásokat eredményezve. Ezek a megnyitások, valamint az emeleti lobby formai behullámzása az egyszerű téglatest terekbe hatnak a kurátori koncepcióra, a tér ezek által aktív résztvevőjévé válik a kiállításnak.

SZERKEZET ÉS FENNTARTHATÓSÁG

Az épület egy cölöpök által támogatott lemezalapon ül. A fenntarthatóságot érintő célok az erőforrás-hatékonyság, rugalmasság, szétszerelhetőség és újrahasznosítás, valamint az életciklus-karbonlábnyom minimalizálás: ezek elérésének érdekében az épület alapszerkezetéül fát választottunk. A ragasztott fa gerendák kereszt alakú, faburkolattal ellátott, kereszt keresztmetszetű acél oszlopokon ülnek. A tartószerkezeti váz függőleges és vízszintes fő tartói egy 8 x 8 méteres racionális rács struktúrában helyezkednek el, ennek köszönhetően a terek flexibilisen alakíthatók, az jövőben esetlegesen megvalósuló bővítés pedig könnyen beilleszthető az épület meglévő szerkezeti logikájába. A földszint egy átszellőztetett alapszerkezeten fekszik, a második emelet 4 m-es CLT födémelemei pedig álpadlóval egészülnek ki. A fa szerkezet az épületben több ponton – ahol erre funkcionálisan lehetőség adódik – feltárulkozik, ez alkalmat ad arra, hogy új típusú kapcsolatok jöhessenek létre tér és használat között, ugyanakkor melegséget is kölcsönöz a tereknek. Az szerkezeti és homlokzati anyaghasználat lehetővé teszi, hogy az épület javarészt helyben kitermelhető építőanyagokból valósuljon meg, az előregyártott elemek pedig elősegítik a gyors és egyszerű építési technológiák alkalmazását. Az energiahatékonyság maximalizálása érdekében Turku új múzeumát extenzív zöldtetővel képzeljük el.